Könnyű? Nem… Megéri? Minden perce!

Ahogy felpillantok látom, hogy már tíz óra is elmúlt. Este van, kint sötét, a szobában csak a kis asztali lámpám szolgáltat némi fényt.

“Fenébe, már legalább öt órája ülök a gép előtt. De ezt még megcsinálom…” – gondolom magamban.

Kattintgatás, pozícionálás, visszatekerés. Nem jó. Az a felirat legyen inkább csak két másodpercig látható. Zene átszerkeszt, átvezető áthelyez. Újranéz. Így jó. Jöjjön a következő mozdulatsor.

Felirat elhelyezése, szöveg átírása, nem fér el. Újabb felirat hozzáadása, időzítés beállítása, szöveg két részre tagolása. Lejátszás. Nem ugyanakkora a betűtípus. Beállít. Rajta maradt a videó eredeti hangja. Hang eltüntetése. Lejátszás. Jó lesz, haladunk.

Már tizenegy is elmúlik, mire végignézem az egészet, egyben. Elégedetten sóhajtok, igen, így tökéletes. Mentés, exportálás, készen van.

Vigyorgok, mint a vadalma, ahogy nézem a saját videómat, hihetetlenül büszke vagyok az alkotásomra. Nevetek magamban,  hogy milyen furcsa érzés azt nézni, ahogy dolgozom. A videón az ott az én kezem, ott épp én varrok. Iszonyú fura. És vicces. És egész egyszerűen csodálatos.

Éjfél is elmúlik, mire kikapcsolom a gépet. Ideje aludni, holnap reggel munkába kell menni. Kicsit olyan, mintha kettős életem lenne. A nap egyik felében dolgozom a munkahelyemen, aztán hazaérek, és alkotok. Egy újabb horgolt díszt, egy újabb táskát, vagy egy elkészítési leírás videóját.

Bevallom, nem hittem volna, hogy mindez ennyi időt vesz majd igénybe. Azt gondoltam, kattintok pár képet, lövök egy videót, feltöltöm, és jónapot. Hát nem.

Először is ki kell találni, hogy mit szeretnék készíteni! Eddig ez a legstrapásabb mind közül, mert olyan dolgokat szeretnék megmutatni nektek, amit más még nem készített. Ha ilyet még én sem csináltam, akkor először is szabásmintát kell készíteni. Kiszámolni a méreteket, rászámolni a varrásszélt, megrajzolni. Aztán a dilemma: textilből vagy bőrből legyen? Esteleg olyan textilt válasszak, amire tudok nyomdázni, vagy fessek rá? Milyen díszek legyenek rajta? Horgoljak valami hozzáillőt? Vagy valami fém díszt varrjak rá? Majd ha ez kész, akkor jöhet a prototípus. Végig kell csinálni egyszer, hogy gond nélkül elkészíthesd mégegyszer. Próbálgatás hogy jó, hogy nem jó, hibák felfedezése. Sokszor elméletben működik csak az, amit kitaláltam, ide nem ez a közbélés kellett volna, ide jobb lett volna többet ráhagyni. Mikor kész a mű, hibák kijavítva, újragondolva, akkor kezdődhet az éles üzem. Fényképezőgép beállít, fények, háttér, eszközök előkészítése. Minden egyes lépést fotózok, közben a bejegyzés is íródik már a fejemben. Kép megnéz, elég éles, fényviszonyok, jó-e az elrendezés. Következő lépés. Következő. Következő.

Mikor elkészülök, végiggondolom, mindenről van-e jó fotóm, a videó jó lett-e, kihagytam-e valamit. Jöhet a háttérmunka. Gép bekapcs, kép megnyit. Szerkesztés, játszom a csúszkákkal, így jó, így nem. Mire minden képpel végzek este van, aludni kell. Majd másnap folytatom.

Másnap délután gép kinyit, képek már megvannak, jön a videó. Mire elkészülök, szinte betűre pontosan megvan, mit fogok írni a bejegyzésben. De már késő van, majd holnap.

Holnap délután. Szerkesztő megnyit, jöhet a hajrá.

A végeredmény:

  • Prototípus, alkotás, fényképezés, képszerkesztés – egy nap
  • Videó készítés, szerkesztés – 5 óra.
  • Bejegyzés megírása –  2 óra
  • Végtelen büszkeség – megfizethetetlen ????

Könnyű? Nem. Megéri? Minden perce!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top